"Picit fáradt vagyok, de boldog, mert jó élni. Még annak ellenére is, hogy a babánk nem akar megérkezni hozzánk. Vár, mi pedig várjuk...nagyon. Szeretem a férjem!"

100 történet érkezett vissza hozzám a Kreatív Kávészünet apropóján, száz számomra ismeretelen ember tollából. Mindközül mégis ez a történet érintett meg leginkább. Reményről, kitartásról, végtelen szeretetről és a várakozás alázatáról mesélt nekem. Épp abban az időszakban ültettük a paradicsompalántákat, amikor a kompozíciót terveztem ehhez a gondolathoz, ezért ültettünk egy palántát kifejezetten ennek a történetnek az emlékére is. A következő hónapokban aztán minden törődést megadtunk neki, amit csak tudtunk. És vártunk. Én pedig aggódtam. Aggódtam, hogy nem nő elég gyorsan, aztán amiatt, hogy nem virágzik, dühös voltam a viharra, amiért elpusztíthatja, aztán hálálkodtam az esőnek, amiért gondoskodik róla. És vártunk. 

Azóta eltelt öt hónap, én pedig örömmel jelentem, múlt héten szüreteltük az első termést róla.

Hiszem,hogy ennek a palántának nem csak sorsa, de küldetése is van.