A ma reggeli kávém karakteres, sűrű és forrongón fekete. Fontos dolgok közben általában ilyet iszom. Ehhez kapcsolódik a mai KávézóNa képe is.

Elsőre talán komornak tűnhet a kép, ahogy az őt inspiráló történet is az volt. Megálmodója mindössze ennyit írt a papírra: "nihilism and melancholy".

A történetet olvasva azon törtem a fejem, mi minden járhatott az írója fejében. Szomorúság, véglegesség, reményvesztettség vagy céltalanság? A kompozíció készítésekor azonban nem magára a nihil állapotára, inkább a benne rejlő lehetőségekre és a hozzá kapcsolódó változási pontokra koncentráltam. Őszintén szólva ámulatba ejtett, ahogy a kezeim közt kis fehér papírgalacsinok formájában utat tört magának a fény, a nihilt megtestesítő, tökéletesen fekete alapon. Erős, bátor, öntudatos kis papírgalacsinok, akik a fejükbe vették, hogy egésszé teszik a részleteket. Büszke vagyok rájuk.