Amikor a fotók készültek, vasárnap volt.Orfűn álltam, a befagyott tó partján és végtelenül boldog voltam. Közben pedig az az érzés járt át, amit talán a leginkább Márai szavai tudnak visszaadni. Nemhiába lett ő a kedvenc íróm.
"Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”