Szóval a Lindicake megjárta Velencét. Életem kétségtelenül legjobb utazása volt. A tenger illata, a gondolák, a vaníliás fánkok és a mesésen krémes kávék... Mondanom se kell, annyira színes volt a környezet, hogy naphosszat kávéfotókat készítettem (többségében úgy, hogy a turistákkal borított parton hasaltam a gépemmel).

Ehhez esetleg még azt a percet is képzeljétek el, amikor a karneváli forgatagban megpillantottunk egy Bialetti boltot, ahol minden formájú, színű és típusú kávéfőző kapható volt, ami csak létezik a világon. Kánaán volt a javából, elhihetitek. Szuvenírként haza is jött velünk egy kis kék kotyogós, amiben azóta a szintén olasz Lavazza duruzsol reggelente.