Költözik a Lindicake és ezzel egy egészen új fejezet veszi kezdetét. A helyzet komolyságához illő módon szerettem volna mindezt megünnepelni, így elsőként a kávészettem költöztettem be.
A pakkomban a hófehér kotyogósom, az egyik kedvenc csészém és egy csomag málnás-csokoládés kávé lapult. Hosszú hónapok óta féltve őrizgettem ezeket a kincseket, várva a pillanatra, amikor végre lefő majd az első kávé az új otthonban.
Azt kell mondanom, megérte rá várni. Málnáskávé illata vegyült a fehér falak ragyogásához, és miközben én az üres lakásban terveztem a jövőt, egyszerre olyan érzésem támadt, mintha a kávéfőző duruzsolná ezeket a sorokat Fodor Ákostól.
"E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!"
Egészen különleges pillanat volt ám. És ez még csak a kezdet.
