Mit szólnátok egy kedd délutáni kávészünethez?

Főzzetek egy finom kávét és bújjunk el együtt ezekben a pillanatokban.

Ha van rá lehetőségetek, tartsatok tíz perc szünetet, amikor elcsendesedhettek és kizárhatjátok kicsit a külvilág nyüzsgését. Ehhez inspirációként használhatjátok akár a következő képet is, amely a Kreatív Kávészünet című sorozatom második darabja. Nem kell mást tennetek, csak hagyjátok, hogy a kép nyomában felbukkanó érzések, hangulatok és gondolatok magukkal ragadjanak benneteket!

A kép alapjául szolgáló történet, amelyet egy pécsi kávézóban gyűjtöttünk, az alábbi volt:

" Különös, hogy a test és lélek halál dolgában is csak nehezen fér meg egymással. Életünkben hányszor élünk át lelki halált , a tetsi halál pedig minden elalváskor bekövetkezik. S mily sokáig tart a két eszelős kergetőzése, amelyet életnek nevezünk."

Amikor ehhez a történethez készítettem elő a kompozíciót, próbáltam arra koncentrálni, amit számomra az élet és halál közti különös dinamika szimbolizál. Az élet kirobbanó erejére, a szépségére és a a belőle fakadó fejlődési vágyra, illetve az azt meghatározó változásokra gondoltam, amikor a cseresznyevirág mellett döntöttem. Akkor pedig, amikor az erős, egészséges ágról lehulló, sárguló szirmokat rendezgettem az elmúlásnak az élettel való szoros kapcsolata, a köztük lévő kauzalitás és az járt a fejemben, hogy a kettejük közti kapcsolat egyfelől eltéphetetlen, másfelől szerves része a világot mozgató fontos és bizonyos körforgásnak.

Nektek mi jut eszetekbe a képről és a hozzá kapcsolódó gondolatokról?