Mindenmentes mézeskalács: szupergyorsan elkészül, mesésen finom és kreatív gasztroajándéknak sem utolsó. Mondjuk ha esetleg úgy döntenétek, hogy megtartjátok az egészet magatoknak, javaslom, hogy menjetek ki mókázni vele a hóba. Felejthetetlen élmény.

Eredeti recept forrása: salatagyar.hu

Amikor az aranysárga búzamezőt befedi a puha hótakaró.

El tudjátok képzelni, az milyen szép lehet? Nekem erről a tortáról pont ez a kép jut eszembe. Szóval ez a sütőtöktorta egy szupermentes édesség a karácsony előtti hajrához, de tökéletes választás akkor is, ha úgy döntötök, a hétvégét az ágyban, egy szelet torta társaságában töltitek inkább.

Puha zabtalpakat képzeljetek el, amire csodásan krémes datolyakaramell és ropogós sósmogyoró kerül, mindezt pedig vékony réteg étcsoki vonja be. Bemutatkozik az idei Karácsony toplistás gasztorajándéka, a glutén-és laktózmentes Szuper Snickers.

Az eredeti recept forrása: Meglepetés Mentes Konyha magazin / 2017. ősz

Meggyőződésem, hogy a kuckózós életérzést, amit a boldogságukról messzeföldön híres dánok "hygge"-ként emlegetnek, nálunk az almáspite hordozza magában.

Az almáspite, amit későnkelős vasárnap reggeleken, pizsamában, nyakig lisztesen, egyik kezünkben kávéval, a másikkal egy megsárgult receptfüzet lapjai közt kutatva sütünk, hogy aztán fahéjascukorba burkolhassuk vele a borongós őszi hétvégéket.  

Mutatom is a lindicake almáspitét, glutén-laktóz-és cukormentes kivitelben.

Mit is mondhatnék? 32 teljes évet vártam rá és őszintén; fogalmam sincs, hogy nem futottunk össze korábban. 

Ez a legcsodásabb őszi ital a világon. Komolyan. 1 perc alatt készül el, mesés íze van, a színe pedig azonnal képes elfeledtetni a zord őszi hideget.

Az elsőre bizarrnak tűnő ízkombináció amúgy senkit se tévesszen meg. A cékla és a tej házassága édes, telt málnaízt szül, ami felülmúlhatatlanul pompás ebben a málnát hírből sem ismerő őszben. A recepthez ugyan nem írtam le, de azért elmondom, hogy a 'cékláslatte' nélkülözhetetlen kellékei (a tejen és a céklán kívül): a kedvenc pokróc/sál, a kedvenc könyv és legalább fél óra énidő. 

Valami egészen rémisztő édességet szerettem volna készíteni. Borzasztót, félelmeteset. Tudjátok, olyan igazi, rettenetes Halloween desszertet. Szemgolyó formájú sütik pálcikára szúrva: az már valami, nem?

Aztán végül az lett az egészből, hogy most tele a lakás pihepuha, porcukorban hempergett minifánkokkal. Szupercukik.

Mondjuk ha a töklámpás megfelelően világítja meg őket, akkor azért egy picit félelmetesek.

Hoztam egy döntést. Nem volt könnyű, de hosszas tépelődés után arra jutottam, hogy végülis mindenkinek így lesz a legjobb. A döntésem értelmében mostantól minden hétvégén egyszer legalább ágybantorta lesz a reggeli menü. Ágybantorta. Egybe írom, az a biztos.

Ha kedvetek támadt csatlakozni a megmozduláshoz, akkor ajánlom máris figyelmetekbe a mindenmentes baracktortát. 

Krémesen édes, vaníliás-barackos joghurthab, csini kis zabcipellőben. A recept elérhető az alábbi linken. Az eredeti receptemen annyit változtattam csak, hogy a joghurtba turmixoltam pár jópofa nektarint is:

http://lindicake.blog.hu/2017/09/09/vanilias_szedertorta

Úgyis hosszúhétvége lesz-szóval ha gyorsak vagytok, akár háromszor is tortázhattok a takaró alatt/felett.

Édeset szerettem volna enni. A számomra fontos történetetek általában ezzel a mondattal kezdődnek.

Mondjuk ez a sztori történetesen egy listával folytatódott: legyen azért egy cseppnyit keserű, emlékeztessen a színe az október végi erdőkére, készüljön el gyorsan, legyen glutén-laktóz-és cukormentes, ja és officefoodként is remekelhetne, ha egy mód van rá. Így született meg a céklás energiagolyó. Legkedvencebb őszi nasi a repertoárban. 

"Reggel van. Itt egy új nap, tele lehetőségekkel. Szabad vagyok, nézhetem a napfelkelte különleges fényeit, ahogy átsüt a nap a felhők alatt és különleges fénybe vonja a várost. Nézhetem az embereket, ahogy munkába sietnek. Ki-hogyan siet."

És végül mi marad? A pirkadat. És benne, vagy méginkább bennünk: a lehetőségek. 

Ezen a héten bemutatkozik a számomra legmókásabb kép a kiállítás képanyagából.

Az egész ott kezdődött amúgy, hogy a Kreatív Kávészünet dobozkáinak bontogatása közben a kezembe akadt egy egysoros gondolat. Nézegettem, félretettem, aztán úgy alakult, hogy nem ment ki a fejemből. Pedig tényleg csak egy sor volt az egész. Vagyis egy kérdés, hogy "vajon a Pilvaxban is mindenkinek csak a kávén járt az esze?"

Szóval jött a kérdés, így egymagában, én pedig másnap reggel már úgy ébredtem, hogy láttam magam előtt Petőfit, ahogy a szokásosnál korábban érkezik a Pilvaxba és amíg várja a többieket, iszik egy feketét és csendesen érleli magában a forradalmi gondolatokat.

Szóval jött a kérdés, én pedig igennel válaszoltam.

Azóta pedig már egészen biztos vagyok benne, hogy a kávé a forradalom lelke.