"Reggelenként kávézom.Mindig korán kell kelnem.Utálom..a munkámat is!Ezért,amikor kávézom, mindig megállok a munkával és kimegyek a levegőre. Fiatal vagyok és nagyszájú, újabban azonban inkább csöndben vagyok. A kollégáim sokat bántanak..beszólogatnak, így jólesik kávézáskor egyedül lenni."
Ez a történet szintén a Kreatív Kávészünet pécsi akciója során született. Kíváncsiak vagytok rá, hogy lett egy munkahelyi pszichoterrort megjelenítő anonim történetből atomjaira szakadt pavlova és a szabadságát kiküzdött fekete?
Hát valahogy így:
Nagy gonddal megsütöttem aztán szanaszét tördeltem szegény habcsóktortát, hiszen ebben a sztoriban végtére is ő lett az üldöző. Közben pedig szüntelen drukkoltam -és drukkolok most is- az előle menekülő presszókávénak, hogy soha, de soha ne adja fel önmagát, bármit is mondanak róla mások. Szóval bárhol is jársz most, ezúton üzenem neked, kedves Presszókávé: remélem, visszatért a hangod és többé már senki elől sem kell menekülnöd.