Ha a kávéscsésze mesélni tudna

Lindicake

Lindicake


A boldogság illata

2017. január 09. - Lindicake

Ottomán kávézó az Egri várfalsétány alatt. Na igen. Egy eredeti török szőtttesből készült sátor, ami mellett lehetetlen lett volna elmenni. Odabent szőttesek, párnák, a kinti hidegről óvatosan bekúszó napfény, rózsavíz és a levegő, amit betölt a kardamomos török kávé illata. Csodálatos mesevilág.

Tovább

Hello 2017!

Végtelen tér és idő. Ezt hozta az új év. Na meg ezt a Márai idézetet.   "Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig…

Tovább

Elbújni a pillanatban

Advent lévén némi csendességre vágytam. Tudjátok, olyan "kizárni kicsit a világot és elbújni a pillanatban" érzésre. Kellékként a vasárnap délelőtt, az ébredező városra néző kávézóablak, na meg a három hete mindenhova magammal cipelt ÉS szolgált, ami -most már biztosan tudom-csak az alkalomra várt,…

Tovább

Költözésrulez

Költözik a Lindicake és ezzel egy egészen új fejezet veszi kezdetét. A helyzet komolyságához illő módon szerettem volna mindezt megünnepelni, így elsőként a kávészettem költöztettem be. A pakkomban a hófehér kotyogósom, az egyik kedvenc csészém és egy csomag málnás-csokoládés kávé lapult. Hosszú…

Tovább

Vannak ezek a pillanatok..

Nézzétek csak, ez az egyik kedvenc csészém, amit egy fiatal művész, Fű Bori tervezett. Amikor ebből kapom a kávém, mindig olyan 'Alice csodaországban érzésem' lesz. De most nem csak őszi napsütés és varázscsésze volt a kávémhoz, de ott volt hozzá az egyik kedvenc versem is, Varró Danitól az Autó.…

Tovább
süti beállítások módosítása